Kevesen tudják, hogy a mai világra kialakult esküvői ruhák valójában honnan erednek, és régen mennyire mások voltak a szokások. A fejünkben az él, hogy az esküvői ruha csak fehér lehetett, pedig ahogy a fazonok is váltortak az idő folyamán, úgy ez sem volt mindig igy.
Középkor
A házasság a középkorban több volt, mint két ember szövetsége. Gyakran két család, két vállalkozás és akár két ország szövetségét is képviselte. Az esküvőket gyakran inkább a politika érdekében rendezték, nem a szerelem jegyében. Egy menyasszonynak úgy kellett öltözködnie, hogy a családja a legkedvezőbb fénybe kerüljön, hiszen nem csak önmagát képviselte.
- A magas társadalmi helyzetű középkori menyasszonyok gazdag színeket, drága anyagokat viseltek, és gyakran drágaköveket varrtak a ruhába. Gyakori volt, hogy a jómódú menyasszonyok merész színekbe öltöztek. Színezett szőrme, bársony, és selyem öltözeteket viseltek.
- Az alacsonyabb társadalmi helyzetűek olyan szöveteket viseltek, amelyek nem voltak olyan gazdagok, bár a lehető legjobban lemásolták az elegáns stílusokat.
- Minden társadalmi rétegben kicsit másképp, de több árnyalatot viseltek – a kék a tisztasághoz való viszonya miatt volt népszerű, de lehet piros, sárga, zöld vagy más árnyalatú ruha is.
Ezeket látva talán már érthető is, hogy a most befutó trend színek ötlete (mint a bézs, pezsgő, púderrózsaszín, kapuchino árnyalatok) honnan ered.
Reneszánsz
A reneszánsz idején a divatot általában az arisztokrácia határozta meg. A mennyasszony családja számára presztízskérdésnek számított, hogy az esküvő napján az ara a legértékesebb ruhában jelenjen meg, amit csak a család megengedhetett magának.
- A ruhák – a módosabb családokban – gyakran pompáztak az arany vagy a vörös árnyalataiban, gazdag hímzésekkel, gyöngyökkel tarkítva.
- Azonban egy németalföldi, protestáns polgári család esetében a menyasszony szigorú, ám a legfinomabb anyagból készült feketében is megjelenhetett az oltárnál.
- A legszegényebb menyasszonyok templomi ruhájukat viselték esküvőjük napján.
Természetsen ezeket a ruhákat nemcsak az esküvőjük napján viselték a hölgyek, hanem ünnepélyes alkalmakkor újra előkerültek a ruhás ládákból. Ezek után láthatjuk hogy 100 éve sincs, hogy az esküvői ruha színe hivatalosan is fehér lett. A 19. században jött divatba szélesebb körben is a külön csak az esküvő alkalmára varratott ruha, és a fehér szín is ekkor kezdett terjedni.
Viktória királyné 1840-ben tartott esküvőjén dús, fehér szaténból varrt öltözetet viselt, kézzel készített csipke díszekkel, ami akkoriban szokatlan választás volt. Habár nem ő volt az eslő uralkodónő aki fehér esküvői ruhát viselt, azonban az ő hatására vált népszerű színné, és romantikus stílusát is ő teremtette meg. Hamarosan Európa és Amerika magas társadalmi státuszú női is fehér menyasszonyi ruhát kezdtek hordani.
Miután a fehér irányzat kialakult, tovább nőtt. Bár a stílusok változtak az évek során, Nyugaton a fehér ruha az esküvői ruhák normájává vált.
Ipari forradalom
A századfordulóra az ipari forradalom lehetővé tette, hogy több menyasszony vásároljon új ruhát az esküvő napjára, és a fehér színt választották. A vasúti utazások megjelenése befolyásolta az esküvői ruha stílusát , némelyiknek keskenyebb szoknyája volt. Ezek a ruhák követték koruk trendjeit és stílusát, és ezt követik egy évszázaddal később is.
- A második világháború idején sok menyasszony úgy érezte, hogy nem helyénvaló pazar fehér ruhában házasodni, és esküvői öltözékükhöz egyházi ruhát vagy jó öltönyt választottak.
- Az 1930-as évek esküvőiruhái is testhezállóbbak és egyszerűbbek voltak, gyakran műselyemből készültek.
-
Az 1940-es évek ruháit néha lakberendezési anyagokból készítették, hogy pénzt takarítsanak meg.
XX. század a második világháború után
A háború után virágzó korszak virradt, és az esküvői ruhák ezt tükrözték. A fehér újra divattá vált, és árnyalatai, mint például a krém, a törtfehér vagy az elefántcsont, mind elfogadható esküvői ruhaszínek. A 20. század elejétől vált magától értetődővé a fehér szín, amikor már illemtankönyvek is lejegyezték, mint a tisztaság jelképét, és egy menyasszony számára kívánatos öltözeteként. Amikortól a gazdasági fejlődés lehetővé tette a hölgyek számára, hogy külön ruhát varrassanak a nagy napra, amit mindössze egyszer viseltek, onnantól azt követték is. A szabályok szerint a fehér ruhát csak az a menyasszony viselheti, aki először megy férjhez.
- Az 50-es évek esküvői ruhái olyan nőies elemekkel bírtak, mint a csipke, és a báli ruhák népszerűvé váltak.
- A pánt nélküli ruhák és a kedves nyakkivágások az 50-es évek későbbi felére a menyasszonyi divatba is bejöttek.
- A 60-as évek karcsúbb, oszlopszerűbb ruhastílusok, valamint az emelkedő derékvonalak voltak jellemzőek. Az évtized végére az empire dereka egyre népszerűbbé vált.
- A 70-es évek nagy szerepet játszott a bohém megjelenés . A gyakori részletek a négyzet alakú nyakkivágás, a bő vagy denevérszárnyú ujjak és a fodros szoknyaszegélyek voltak. Gyakran hordtak csipke vagy sifon maxiruhákat.
- A 80-as években utat talált a hercegnő stílus. Népszerűek voltak a csipke- és tüllrétegek, a ruhák gyakran taftból készültek.
- Míg az 1990-es években a menyasszonyi öltözék változatos volt, a legtöbb ruha a letisztult, letisztult stílusok felé hajlott. Népszerűek voltak a testhezálló ruhák.
Érdekes megfigyelni a történelem esküvői ruhákra gyakorolt különböző hatásait. A kultúra, a társadalmi osztály és az uralkodó normák mind nagy szerepet játszottak abban, hogy a nők milyen esküvői ruhákat viselnek. Manapság a nők olyan ruhák közül választhatnak, amelyek többféle kulturális vagy időhatást is magukban foglalnak, mindemellett olcsóbbak is. A fehér ruhát ma már, nem minden menyasszony érzi kötelezőnek, a mai menyasszony szinte bármilyen stílusban házasodhat.
